Bár minden alkalom más és más, attól függően, hogy hol tart a csoport (most kezdődött, még mindenki ismeretlen, vagy egy összeszokott csoport, esetleg a csoport vége felé közeledik), de általában egy alkalom a következőképpen néz ki:
- Miután mindenki megjött, körben leülnek a csoporttagok a vezetőkkel együtt. Ez a megérkező kör. Sorban beszámolnak a tagok arról, hogy milyen hatással volt rájuk az elmúlt alkalom, mi ment bennük tovább, történt-e valami fontos az életükben, és hogyan érkeztek aznap.
- Ezután következik a bemelegítés, ami arról szól, hogy a tagok rámelegedjenek, készen álljanak a játékra, egymásra, önismereti témáikra. Itt mindenféle mozgásos, verbális vagy nonverbális, vagy akár imaginációs, belső képekkel dolgozó feladattal lehet találkozni.
- Majd jön az igazi dráma, vagyis a játék. Ez kétféle lehet (vannak kisebb játékok is ezeken kívül):
- csoportjáték, ahol mindenki egyszerre játszik és egyszerre főszereplő;
- és protagonista centrikus játék, ahol egy személy van a fókuszban, az ő témáját dolgozzuk fel.
A játék után jön az utolsó rész, a feldolgozó kör. A csoport reflektál a játékra, megadott szempontok szerint. A megosztásban, vagy sharingben elmondják, hogy a játékban látottakból nekik mi volt ismerős a saját életükből. Hol tudtak kapcsolódni a főszereplőhöz. (Ha az egész csoport játszott, akkor mindenki a játékban mutatott viselkedését figyeli meg és mondja el, hogy a való életben is így viselkedik-e vagy kipróbált-e a játékban valami újat.) A protagonista játéknál a szereplők visszajeleznek, milyen volt a szerepben lenni, milyen megéléseik voltak.
Nagyjából így néz ki a váza a pszichodrámának. Ennél persze sokkal összetettebb és sok mindent lehet benne variálni, de a bemelegítés – játék – feldolgozás mindig megvan.